Vers a vershez

Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre,
vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra.
Mindenható infúzió. Ne kelts zajt,
felszínes mámort megrészegült szépség.
Csapodár se légy, se magadra szabott
üres cafrang. Csipkék, rojtok dús dísze
ne fedje alakod, kimódolt formád,
de irgalmat se ismerj igazságos
Nagy Úr. Ne hódolni akarj értünk.
Hódítani, míg el nem gyengül szép tested
s mosolyod fénye hull a kelő napból
sorokba szedett szótlan sírhantokra.

Úgy szólj, ha szólsz, hogy visszahalld hangod.
Lásd meg, ki figyel s ki adja lelke
márványát, hogy belevésd önmagad.
Általuk vagy s leszel égi varázslat
-hol irigyelt, hol ezerszer átkozott-
szavakból vajúdón, mely metsz és hasít,
mint sebben a kés, hogy életben maradj,
míg figyelsz rájuk, a porba hulltakra,
kikhez lehajolnod is felemelő,
ha villámot szór szád, s szíved mennydörög.
Úgy hallgatnak rád, mint gyermek anyjára,
amikor benyitsz hozzájuk csupán csak
egy szóra a csendnél is csendesebben.