Túszul ejtve

A temetői csend
a legbeszédesebb
a gondolatok a szavak
a hang a nesz
túszul ejtenek
itt minden élő
holt lesz
s hagyják hogy úgy sírj
mint karon-ülő gyermek
felszipogva
áradón s fájón
visszafojtott
könnyeiddel

Így tisztul a lélek
szívedben legbelül
fogva tart a múlt
mikor az sincs már
aki megmentsen
mert Ő van alul
Te meg fenn
a sors mintha
kárpótolna valamiért
megkésett áldást oszt
szótlanságot mindenkinek
míg emlékezni tud
fellélegezve
egymáshoz láncolt
életre kelt csendben