Lázadó haraggal

Záporoznak a dérlepte évek,
lehullok kihunyt torkolattűzbe.
Hadi jelként mellemre kitűzve
hordom magam, lássák, mennyit érek.

Vetetlen ágyak, szétdúlt harcterek
emlékkonca vár amerre járok.
Ringatnak lányarcú, tűz-óceánok.
Aloé pálmák, hullám tetemek.

S mint, ki mindent tud, de semmit sem ért,
lázadó haraggal megbékélve
fizetek minden tévedésemért.

Nappal fagy, éjjel csupa tűz vagyok,
míg vágy repít s a kétség súlya nyom
az örök élet ígéretével.