Úgy kellesz

Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér

Homok dűnék aranyló rostjai aléltan
Táltoson nyargaló vérdús fényizotópok
Vágyak, reszkető érfalak perzselő húrján
Jelek, ködfoltokra vésett égbéli tájon
Holdra merengő csók-ittas orgonabúgás
Visszaringató múlt a jövő sírhantja felett

Úgy kellesz nekem
Hogy mindig
Az legyél
Aki bennem él
Ahogy magadból
Kihasítottalak
Magamnak
S magaddá
Megformáltalak
Megéhező
Valóságnak
Álmaim helyén

Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér
A kenyér

( Kép: Szekeres Emil: Álom és valóság )