Megkönnyezve

Mit nekem a fájdalom,
magamba fojtom a könnyeket.
Mosolygok csak
megszeppenve, mintha
semmi se fájna, mint rég,
mikor anyám korholt
meg nem vallott bűneimért,
s dacból ellenálltam.

Mit nekem a fájdalom,
ma már se ő, se könnyem nincsen,
magamat korholom
s oly jó esne, ha fájna
az elhallgatott bűn
lélekőrlő vad csendje,
s anyám velem könnyezve
fáradt karjába zárna.

(Kép: Mary Cassatt: Anya és gyermek)