Írigység

Vígan füttyent duruzsolva
gőzmozdonyként füstös torka .
Szuszog, köpköd, úgy pöfékel
kerékagyig nyomott fékkel,
ahogy a két istenadta
kis palánta buzdul rajta
szakszerűen, amint látom
a mesebeli sínpáron
hegyre futva s le a völgybe,
előre majd körbe-körbe.
S míg gőz kél az égő szénben,
kacarásznak szembe széllel.
Nézik, miként futnak a fák
visszafelé, ahogy a rák.
S koromfeketén, füstölgőn
a szúette facsühögőn
megosztoznak, ahogy dukál.
Egyik gőzt ad, másik dudál.
S e csuda-nagy forgatagban
mindkettőnek jó dolga van.