Itt voltál

Üres lett nélküled a kis szobám,
búvik a csend, utánad motoz.
Hogy nem vagy itt, most érzem igazán
hiányod, mert hozzám tartozol.

Fájó emlék már bennem minden perc
gyönyörűsége, mert elveszett.
Áldom sorsom, hogy olykor itt lehetsz,
s megfoghatom fáradt kezedet.

Míg szemed fényét szememben hordom,
nem gyötri meg lelkem semmi kín.
Összeköt veled túl az álmokon
egy végtelen, örök égi híd.

Egy behajtott könyv, egy üres pohár
maradt - hogy elmentél - utánad.
Mégis esténként, ha a nap leszáll,
én megvetem vetetlen ágyad.

Mert így vagy velem s nekem elég ez.
Jössz, éltetsz, s lehullsz csillagomként.
Parányi öröm a mindenséghez.
Kérem Istent, Anyám, ragyogj még.