Rám nyílik a menny

Ki ez a kis Vöcsök
Tátott szájú legény
Kibújt a burokból
Rajta a méhlepény
Kicsit még nyúzottka
Feje vörös-lila
Olyan mint egy szentkép
Anya meg a Fia
S ahogy feleszmélek
Hogy szemem is lássa
Tudom Én vagyok Ők
Mindkettőjük mása
S visszafogom magam
Kalapál a szívem
Egy éve lenn voltam
Ma meg a felszínen
Hol rám nyílik a menny
Előre meg hátra
Bukfenceket vetek
Amire úgy vágytam
Hiába forogtam
Rugdostam a falat
Csak csitítgattatok
Becézve: nem szabad

Ma már mindent értek
Igaz korosodom
Saját lábon járok
Csattog a fogsorom
Úszni megtanultam
Víz nélkül a kádban
Nem ülök szótlanul
Mint más a kakában
Úgy nézzetek fel rám
A szekrényt megmászom
A csilláron lógva
Reggeli-tornászom
Lépcsőt járok le s fel
A tűztől se félek
Konszolidált létbe
Bőven beleférek
Hát koncintsatok mind
Büszke vagyok rátok
Durranjon a pezsgő
Szóljon harsonátok
Mulassunk ma együtt
Rúgjunk ki a hámból
Hogy elmesélhessem
Zűrös éjszakám volt

42 kedvelés9 hozzászólás1 megosztás

Tetszik   Hozzászólás   

Megosztom

Seres László

szeptember 14. · szerkesztve · 

Álom és valóság megalkuvásáról...)))

Seres László:
ÚGY KELLESZ

Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér

Homok dűnék aranyló rostjai aléltan
Táltoson nyargaló vérdús fényizotópok
Vágyak, reszkető érfalak perzselő húrján
Jelek, ködfoltokra vésett égbéli tájon
Holdra merengő csók-ittas orgonabúgás
Visszaringató múlt a jövő sírhantja felett

Úgy kellesz nekem
Hogy mindig
Az legyél
Aki bennem él
Ahogy magadból
Kihasítottalak
Magamnak
S magaddá
Megformáltalak
Megéhező
Valóságnak
Álmaim helyén

Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér
A kenyér

( Kép: Szekeres Emil: Álom és valóság )