Úgy menj elébe

Téged köszöntlek
a lombba szökő fát,
első gyümölcsöd,
mit érlelő öled
magadra formál,
s féltőn rejtve hord
tavaszt vágyott földből
sarjadó utódként.
Rezdülő örömsóhaját
apró rúgásait, mikor
szívedhez bújik
lüktető szívvel,
a rügy virágbontását,
a könny szülte ünnepet,
-hisz minden évszak az-
mely új életet hoz.
A magadon túllépő
örök megújhodást,
amilyen még nem volt,
csak álmodtál róla,
s most várod, mint kelyhet-nyitó
mennybéli csodát,
ahogy vár ő is téged,
mindegy nappal van, vagy éj.
Szétszakad a mennybolt,
úgy jön testeden át
fényként a fénybe.

Akkor indulj el.
s úgy menj elébe te is,
mintha Istenhez mennél.

2012 június 25