Harag nélkül

Megszoktam, hogy azzal vádolsz,
engem a bűn vonz magához,
s ahogy korholsz édesdeden
Istennőmnek megengedem.

S mondod, mondod, végleg itt hagysz,
ha hiányzol, visszahívhatsz,
az se fáj, ha már nem bókolsz,
s útlevél kell egy rúzsfolthoz.
Ilyen vádra nincs mentségem,
hűségedre csak hűtlenségem.
Nem kell több érv, ne esküdözz,
hogy a balszerencse üldöz.
Jegyezd meg, hogy enyém lehess,
már meghalnod se érdemes.

Megbocsátasz, megbocsátok.
Emberi sors, áldás, átok,
ha bele is döglünk végül.
Fájdalom és harag nélkül.