Hallgatok

Érdemét földi létednek nem a tószt
ékköve méri, kevés érv a forrás
csillogó habfodra. Még bölcs csacsogás
se számít, hol a mélység halk titka vonz.

Hallgatok, a súlytalan szó, mit sem ér.
Életünk egy-egy lélegzetnyi szikra,
de tűz szülte varázs, mely fel-felszítva
éget, gazdagít, ahogy fogy minden év.

Az idő jel, amit hordunk, nem érdem.
Több kell, tettek, attól leszel Fárosszá,
hogy elmondhasd majd: nem hiába éltem .

Míg hited erős, kétely se mérgezi,
úgy lesz minden, ahogy Isten tervezi.
Hát mit tehetnék én még tósztul hozzá?