Ölelkező árnyak

Vajúdó sötétség a semmi horizontján.
Fordul a nő, s vele a világ.
A vágy mozdulatlan.
Krátertest öblén bolyhos fény vibrál.
Félálomban keres az ujjam,
s a megtorpant csend
Schumann szonátát orgonál.
Aláhullnak illatok, ízek, színek.
Gyűrt vászonpartra bíborvörös
hajnalt fest lüktetőn a tengerár.
Csont-fehér tested pórusain
játszik a bebukó fény,
csodát teremt, mint egy varázsló,
kitakar, megérint, simogat,
mennyei lángra gyújt.

Fenn hóhalmokat, lenn nyíló rózsát
formáz égő kagylóvá körbefont
ringó kontúrok tűz nyelve.
s beleremegsz.
Ölelkező árnyak vagyunk
-négy kéz, négy láb-
s a leomló redőnybordák rései közt
megles a hajnal, mikor újra
meghalunk.

( Kép: Alyssa Monks )