Teremtő varázslat

Teremtő varázslat ez
őssejtnyi lét
csapongó lélektánc
milliónyi szövet
kibontott virágszirmok
vajúdó lázban
amit az ember hord
rejtett tisztaság
titkos bélyeg
átörökített jó
- magunkból magunkba -
egy új feltámadásra

Ez a sorsunk
emberi küldetés ez
- sziklatestünkön parányi rés -
könnycseppnyi Isten csak
a világmindenségben
mely áthatol a rosszon
felcsobban
duzzad
ölelkezik
pórusaink remegő vágya
hol ér pattan
forrás fakad
folyók szelik át
testünk lankáit
s tengerről álmodunk
nekiszabaduló végtelenről
mely börtönöket dönt le
megállíthatatlanul
s a tudattá nemesült ösztön
bennünk jár frigyben
gyógyít
ápol
visz
repít
hegyekről völgyekbe
velünk fordul a Nap is
lángkardja átszabja
ormok lágy ívét
kristálynedve éltet
s szomjat olt

Teremtő varázslat ez
őssejtnyi hit
kétely s remény
virágillatban ébredő
éltető zsongás
őrizzük óvón észrevétlen
-az ember így teremtetett-
s mint hangzavarban
tisztán zengő hang
hozzánk bújik hízeleg
közel kerül a szívhez
ember szülte szó ez
pillanat csodája
az örök teremtéshez
ősök ajkán s utódokén
mióta áll a világ
eggyel kezd az élet
másikkal bevégez
ahogy kimondatott
általad Uram
mikor megalkottad
az embert

Légy
mert akarom

Sokasodjatok
mint termővesszők
test-test lélek-lélek által
egymásba font öl-melegben
legyetek szépek s jók
mézédes szőlőszemek
mámortól csordult cseppjei
szomjas szájban
éhséget csillapító
termékeny föld
vetésre aratásra
kergetőző loboncos szél
ringó búzatenger
mindennapi kenyér
vívódás s megfontolás
míg áldozatot kér az Isten
vérrel szentelt oltárán
egy arasznyi fényben
s fennmaradtok
ahogy mondtam

Légy
mert akarom.

S lesz
mindig teremtő varázslat
újjászülető ihletett perc
életet hordozó
ér
patak
folyó
tenger
termékeny föld-öl
vágy és csók
mértékadó jóság
szárnyaló örömnek
megbilincselt bajnak

S lesz
emberi szó is
megértésre bennünk
tavaszhozó reménnyel
az elvetett magnak