Varázstükör

Már megint követsz. Arcommá formál
tükröm síkján a fény és árnyék.
Összetörtebb vagy a megszokottnál,
mintha csak a jövőmbe látnék.

S beléd. Jobban, mint magamba, hisz a
múltban sokszor szemre-vettelek.
Ma meg inkább te nézel rám vissza,
mint egy élő lelkiismeret.

Te jó vagy. Tudom. Sokkal jobb nálam.
Ráncaimat én feszítem rád,
hogy viseld a kort. Meg se sajnállak.
Láss, mint én. Saját szememen át.

Ne hunyorogj. Te kristálymosolyú.
Léted létemhez kötött. Ne félj.
S ha elemészt majd együtt a sorsunk,
tégy úgy, mintha nem is ismernél.