Lámpagyújtogató

Egyszer bűbáj,
másszor műbáj.
Ilyen a NŐ.
Égi lámpagyújtogató.
Felkorbácsol
mély álmából,
s ha tüzed
lángra lobban, elringat,
mint napfénytől
kicsorbult tükrét a tó.

Mindig más, mint amit vársz,
hogy szerethesd... másságát.

Haragja csábos,
vonzó angyalarcé.
Öröme dühös,
mint száz ördögé.
Poklok tüzére vet,
hogy vele égj el,
vagy keresztre feszít,
s mennybe visz bűntelen,
mint egy megtört latort.
A vágy mohó,
a test telhetetlen,
hogy ellenálljon.

Sorsod Ő, s végzeted.
Történjen bármi,
lábadról levesz.
A férfi tehetetlen.
Megtanulsz befele látni,
s már nem tudod, mi a való,
mi a képzelet.

Ráhagyod, hallgatod.
Hallgatni jó....

Elvakít szépség és gyönyör,
ha mennél,
láncra ver, visszatart,
s ha maradnál, úgy dob el,
hogy szeme se
rebben.