Egyik s másik

Csordultig tele
a szív panasszal.
Ilyen az ember.
Egyiket megfojtják,
ha szólni mer.
A másikat meg,
ha hallgat.
Ki mondja el, hogy mi fáj
a pénzen vett, az áruló,
ha nincs más.
Gaz csak gazt takargat.
Hörgő szájbűz ott
az igazság,
hol megromlik a szó,
s átokverte baljós jel
a csend is.

Ki az Istent féli,
ki a hatalmat.

Az egyik nem nyer,
a másik meg veszít.
Mindkettőt hite, s lelke
feszíti keresztre.
A meg nem valósult csoda
bevont hadi lobogó.

Egyiket pokolra szánják,
mert hallgat,
-mintha nem lenni lenne jó-
másikat, mert szól.
Ugyanoda.
Pedig egyik is,
másik is
életrevaló.

(Kép: Egyed Emese: Kiáltás)