Napjaim

Vágyaim mind-mind földhöz ragadt álmok,
növelik egyre éveim hadát.
Minden MÁRA csupán HOLNAPOT várok,
s minden HOLNAPRA a HOLNAPUTÁNT.

Mégis vonz a MA rejtélyes varázsa.
Bekopog hozzám ismeretlenül,
s mint aki siet, nincsen maradása.
Ahogy megjött, úgy el is menekül.

Rég nem számoltam soha az éveket.
Ma meg fukarrá tesz gyérülő sorsom,
hogy tengődjek egy fél- életnyi torzson.

Mert az úton előre menni nehéz,
hogyha az ember csak visszafele néz.
Észre se veszi már, hogy megérkezett.