kertjében, ha jó vagy,
így navigálta anyám
úton a hajómat.
Szivárványok, tűzfelhők
közt amerre jártam
sokszor elsüllyedtem én,
míg haza találtam.
Ma is áldom, mert éltet
maró könnyezüsttel
a szó, a "légy jó mindig"
mennybeszökő füstjel,
intő mementóként,
s örökre fennmarad,
míg foglyul ejt a fény.
S elföldel a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése