Ébredés

Hajnali lódobogás,
szürke nyerítések
tajtékja ébreszt.
Vérbe borul a távol,
nyújtózik az ég.
Rojtos felhők ölén
teknőt váj,
felcsapódik egy vércse,
tollait füröszti,
zsákmányt után kutat.
Köröz a táguló térben.

Dallamok nyílnak,
rejtett égi csapok,
egymást ölelik
a fényzuhatagok.

Itt benn csendben
alszik a tegnap.
Széthullt könyvek,
megdőlt verssorok.
Hallgat a toll is.
Egymást ölelő ruhák
lógatják karjaikat
felborult székeken.

Árnyakat csipkéz
fényből a hajnal,
haja bíborra festett
gyapjas földre hull.
Mozdul a város,
fénybe kúszó síneken
felcsörömpölnek
a síró villamosok.

S az ablaküvegeken
simogató kézzel
riadót ver a reggel.