Mit kellene mondanom még

Mit kellene mondanom még
a szó kiömlött könny
felszárító mosoly
összefűzött gyöngysor
anyajegy arcodon
szótlanságom
sikolyos mély-merülés
szemed élettavában

Hoznak visznek sodornak az évek
mindig valami újat adunk
magunkból észrevétlen
ismeretlen utakat keresünk
egymáshoz a szív vitorláján
eltévelyegve fel le
s elindulunk mint a vándor
ki csendes alázattal
reménykedve jár
hogy otthonra találjon

Mit kellene mondanom még
mit nem hallhatsz meg elégszer
kimondatlanul is e némaságban
amit csak te tudsz csak te érzel
mert mindennap én hallgatom el
érted