Égzengésben

Majd leülünk ketten,
ha lesz rá erőnk
szembenézni a sorssal,
meg egymással.
Gátlások nélkül
pucérra vetkőzünk
szél-tépetten,
mint őszbe hajszolt hársak.
Szemünkben izzó
parázs gyúl, s a búvó
tűzfészkeket elmossák
majd a könnyek.
Mert élni így
viharra kárhoztatva
égzengésben veled,
s nélküled se könnyebb.