Sors

Azt óvd s gondozd,
amit szívedben elvetettél.
Nem lehet véred vérebb
mit őseiden átmosott sok század,
s keresztebb kereszted, mit hordasz,
ha jó földbe hullt magod,
s jó volt a mag maga is.

Higgy, teremts,
bízd Istenre magad.
A nap is hosszú utat jár be,
míg megpihen.
S mívelését itt a rögnek,
ha nem leszel már
s a föld óvón betakar,
hagyd bátran fiadra,
tudja meg, vetni, aratni kell,
s fennmarad a nemzet,
míg erős a hit, és a kar.
Minden kapavágással
öl, vagy teremt az ember.
Elhull gyomként, ha erőtlen,
ha erős, meg se retten.

Fogva-tartó súlyos kötelék ez.
Ránk mérettetett, Sors..
Gyönyörök öröme, kínja,
mely apáról fiúra száll,
s holtan is élni tanít.