Ha az ősz jön

Ma már csak emlékeket farigcsálok. 
Szívemben kristály-időnyi lét lüktet,
mint visszaszámláló tapadó csápok,
fogjuk egymás kezét, nem engedjük el.

Hogy kezdődött, s mit hozhat még a sorsunk
neked, nekem. Eddig minden lélegzet
éltető ízein együtt meg osztoztunk.
Tudom, az utolsó a legnehezebb.

Gyönyör, fájdalom volt elég, a kínok
oszloperdőnyi kopjafáját őrzöm,
a bolond éjszakákat, amíg volt.

Csillagsuhogtató vad szenvedélyben
nyiladozó húsvirágait a szépnek
magamból kifaragom, ha az ősz jön.