Örökkévalóság

Átszakadt éj. Már csendes alázat van.
Lüktető erek a zsalugáter égen.
Megcsillapodnak fellobbanó lázban
osztagaink a gyűrött csatatéren,
s átlépünk a vágyak tűz-sziluettjén,
-egybeolvadt fáklyatestünk világlik-
Keresztre feszíteném, ha tehetném
a pillanatot. Az örökkévalóságig.