Fenn és lenn

A sorsod ez...
véredből szőtt völgyek,
hegygerincek csapongó ölelése,
üres és terített asztal,
mit érdemén mér rád,
vagy érdemtelenül
mélység és magasság
csillagtipró útja a végtelenbe.
Nincs más, egyik lesújt,
a másik felmagasztal.

A sorsod ez...
külön-külön s együtt,
génjeidbe vésett együttható,
hogy ne feledd, hol jársz,
mily erő vonz s taszít.
Lenn felemelő égi vágyként,
hogy több légy másnál.
Fenn, ami megtart másokért,
hogy átérezd
a lángoló föld illatát
magad alatt
ahonnan jöttél