MAGAMRÓL

Saját fotó
Hungary
Menthetetlen vagyok, örök optimista és menthető, ha átsüt felettem a nap s árnyék borul rám, emberbőrbe kötve kiadatlanul.

Keresés ebben a blogban

2015. jún. 30.

Bűnhődés

Lehoznám neked
még egyszer a holdat
sötét éjszakán, hogy jobban láss.
Csillagrendszered
ájult foglya voltam,
elvakított káprázat, varázs,
Mert hittem vakon
a mézédes szóknak,
megszédített karodban a vágy.
A ringó tavon
jaj az elalvóknak,
vonzza a mély és a magasság.
Te megtagadtál
első kakasszóra,
mikor még alig hajnalodott.
A vérző napnál
szégyenem, meg szomjam
ajkad keserédes csókja volt.
Most mégis látod,
mintha érted gyúlna,
mint rég hamvam alatt az a láng.
S ahogy elvárod,
lásd megteszem újra.
Csak a hold szálljon kicsit... alább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése