Szökell a nyár

Meg ne állj soha, szállj, repülj.
Táncot lejts, most szökell a nyár.
Vágyad kócos felhőkre dűl,
hogy magadból többet adjál.
Míg a visszacsókolt álmok
lobogó, vad tüze éget,
kit érdekelnek évszámok,
hogyha nyíló, dús bibéket
bont szét zsenge virágkelyhed,
s elbűvöl szín, illat, forma.
Szemed tükrén a volt gyermek
felnőttként is ott ragyog ma,
s öledben izzik a világ.
Hát mért tagadnád meg magad,
rád talál úgyis, aki vár,
mint búvó fényére a nap,
s nem törődik éveiddel,
mindennek új értelme lesz.
Az idő is megáll, hidd el,
ha szeretnek, s hogyha szeretsz.

(2008)