Csend és sikoly

Szeretem a csendet. A lelkem néma
hangzavar, visz a megtisztulásig.
Kicsordult zaj medrem hordaléka
visszhangzik bennem hárfazsongásnyit.

Sajnálnak, kik nem ránthatnak rám kardot,
bölcsnek hitt elmék, sikolyhuszárok.
Párbajképtelen vagyok. Ordíthattok.
Visszacsendülök szótlanul rátok.

Hangjáték ez. Zsivaj, hamis szólam.
Könnyelműn zizzen szalmavirág szóban
cirkusszá vált tenyérnyi porondon.

Csak a csendem féltem. Az örök létűt.
Hitem, vágyam, szavam. Az el nem évült
igazságot mind magamban hordom.