Add jó Uram

Add jó Uram, hogy delente
elcsüggedve a rekkenő melegbe'
csontig hasító, hűs kockaköveken
elküldhessem hozzád éhező követem,
némileg észt, s formaruhát bontva,
hogy tarka-barka asztal mellé rogyva,
böngészhesse, mit jó szakácsod alkot
korgó gyomornak díszes étlapon.
S mindazt, amit teremt, fantázia-étkeivel,
mely nem hasonlítható össze semmivel,
simogassa íny-csiklandón hájunk,
fusson össze szánkban pataknyi nyálunk,
emeljen fel magadhoz Uram jóllakottan,
és ne döntsön porig le azonnal
az első betevő falatlan falattal.

Ne egymást figyeljük keserű szájízzel,
bemelegítve kenyérrel, vízzel
két kanál-emelésnyi bátorság között,
mint gutától a szédelgő körözött
barkochbázva, míg kiguvad szemünk.
Valaki mondja meg, hogy amit eszünk,
hogy szólítsuk, milyen névre hallgat,
Ne kelljen bemutatkozni egymásnak
lányos zavarunkban, ha összefutunk
vele a szájpadlásban.

Legyen egyszerű az étkünk, mint a szó,
szárnyaló, mint a gondolat.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
s ne kergess soha tűnő délibábokat.
Csak így leszel áldott az asszonyok között.
Ne perlekedés üssön pecsétet
rossz szájízzel déli örömökön,
hogy műved fércmű, balga melléfogás.
Legyen étekműved százszor megálmodott,
rotyogó kondér mellett ezerszer átgondolt,
új erőt adó, ízletes, éltető fogás.
Szakács-művészet minden próbálkozás.
Mert tudd, szárnyaszegett szárnyasod
duzzadó kebellel egekbe emel
plecsnivel ékesített Kondér-Lovagot,
s fennkölt palacsintád csirkemájjal töltve
elhomályosítja a felkelő napot ...
most és mindörökre.

Ajánlás:
Ó Mester!
Ki sorba szedte a szót jóllakottan...
holnap újra eljön hozzád
korgó gyomorral.

Ámen.