Vers-jelek

A vers jel,
úgy versel
szív-lágyan,
selymesen,
vagy nyersen,
ringatón,
mint a tón
a mélység.

Álmot hoz.
Csábít, vonz
szíve is,
lelke is.
Halkan szól
minden szó.
Búg, mint a
pacsirta,
s megérint
a vérig
véreddel,
amíg élsz
anyakéz
meleggel.

Árnyat bont .
Ő a lomb,
s rád hajol,
ha hagyod.
Átoson
a mosoly
lelkeden.
hogyha kell,
de ott van
harcodban
s szúr, mint kés,
hogy több és
jobb legyél
mindennél...
S mondj mindig
valamit
a verssel,
mert ez kell.
Mindig ez,
mi formál
s alakít.
Rendületlen.

Mondj értünk,
míg élünk
egy imát,
s a múltat,
és a mát,
azt tárd fel,
míg Áment
mond az ég.

Mondd, elég.
Sok a bűn,
mi elért.
Ne csak küzdj,
üdvözülj,
mert ez kell.
Jöjjönek
a könnyek,
a szégyen
ne égjen
többé rád.

Vers szólj már.
Istenem,
lásd jövünk.
Hogy jövőnk,
-hogy jövőnk-
itt legyen.