Vágy

Mily akaratlan érzés ez, mely hevít
szárnyaszegettként s tüze elragad,
míg ízlelgetem kerengő nedveit
tested melegének testem alatt

lopva, csontig ható lobogó lázban,
hol a világtalannak fény terem
ujjai begyén magát leigázva
érted hajnalt bontó reggeleken,

mikor szégyen s bűn büszkeséggé érik
repíthet a szív az ítélőszékig,
hogy e láng újra gyúlva ragyogjon át

gyeplő nélkül, ha meg is ostoroz más
érdemtelen, s nem lesz több feloldozás.
Halált kérek az utolsó szó jogán.