Makacsul egymásért

Akkor gyere, mikor hívlak.
Gyámolíts, ha gyámolítlak.
Ha a szíved másé lesz,
elmehetsz. Ne is kérdezz.
Vissza többé úgy se hívlak.

Mennybe viszlek, ha harang szól.
Haragszom rád, ha haragszol.
Majd megbékülsz, ha szeretsz,
poklok tüzére vethetsz,
míg karjaimban alszol.

Egyszer megáld, másszor átkoz
csókol a szánk, súg, kiáltoz.
Életünk természetes
mámorítót része ez.
Közös bűn az imánkhoz.

Vihar téphet, többé ne félj,
két karommal ölellek én,
leszünk megkövesedve
sejtjeink örök sejtje.
Ketten együtt kőszirtként.

S míg az alkony pírja altat,
vérem vérednek sarjat ad.
Amíg szeretsz, szeretlek,
csillagokra fektetlek,
sápadt holddal betakarlak.