Félig itt, félig ott

Én meghalnék minden éjjel
fogyó álomholdként,
mikor árnyát veti rám a mennybolt,
hogy újra szülhessen anyám.
Ő feltámadna értem, tudom,
s forró ölében hordana ki
szétporladt hullócsillagokból,
-vajúdón feleszmélve, mint rég-
mikor az öröklét ígérete
bennünk egymást éltető varázs,
a hit villódzó tündérjátéka volt.

Engem vinne, őt hozná a vágy,
hogy egymásra leljünk
galaxisok izzó csillagain át.
Isten is elkísérne
megkönnyezve minket,
ahogy őt kísérték
egykor a Golgotán.

Találkoznánk ketten félúton.
Én félig itt, ő félig odaát,
ketté osztott halál-létben,
ahogy élő holttal osztozhat csak
a derengő égbolt felett,
hol a földnek égi fénye,
az égnek földi árnya van.
hogy elmondhassam neki,
megjöttem anyám.

...s hogy elmondhassa,
már vártalak.

(Kép: Messier 100 Galaxis)