Széthullt éjszakák

Széthullt éjszakák zamatát őrzöm.
Bennem ring, míg ébreszt a hajnal.
Az árnyakkal többé nem vesződöm,
derengő csend ölében dal van.

Minden mozdulatod belém vésett
kőszobrát óvja ma is a múlt.
Hagyom, áthasson volt érintésed.
Nem keresek koronatanút.

Új hidakat senki nem állíthat
visszahozó pillanatainknak,
hogy az védjen minket, aki vádol.

Kiben meghalt a hit, kihunyt a fény,
annak gyógyír a csillagtalan éj,
míg megtisztul a szív önmagától.

(Kép: Horváth Piroska)