Ön(k)arcképmás

Seres László:
ŐN(K)ARCKÉP(MÁS)

Őn(k)arcképet
a csüggedt,
skizofrén lélek fest,
ki magát se ismeri fel,
csak a valóság csorbult tükrén át
láttatja szeme megbomlott
feslett szellemét.
Arcát mások arcában keresi,
s önmagában leli meg.
Olyan, mint a tetszhalott,
szédelgőn kutakodó elme.
Vászonra fekteti álmait
féktelenül, boldogan,
hogy újra önmaga legyen,
valóbb a valóbbnál.
A kieső idő, múló perc ára
fájó felismerés.
Ennyi csak, nem több.
Két szó.
Ilyen voltál.