Menni kell

Zsebre gyűrt ötszázas a Nap
rozsdahasú papírkuncogás
szétnyílt vérzőn szakadt seb
sárga csekkekről álmodom
hajnal feszeng az éj másnapos
megint több rajta a nulla
a hetes szám után
víz villany gáz
vakon szembogarász
a zsugori fényben
ágytitkokat fecseg romjain a csend
a félbemaradt vágy is
egyszer-használatos
csak a havidíj jön meg mindig
lefőtt kávéillat a lakás
átszürcsölt karcos éjszakák
ízei mérgeznek máris
korai volt az örömöm
megfizettem érte

Az ágyam koedukált
vetetlen sóhajt terem
a kászálódó fura világ
-csak bírjam ki fizetésig-
ledob magáról mindent
mit ráaggatott az éj
kéz-kezes adósként
megnézhetem magam
kibomló árnyas fényerdőin
csupasz testtel a ma
csonttól-húsig tartó
feltámadást érez
élni kellene addig is
járni egyet holdkórosként
mint alvók a tetőkön
vagy temetetlen holtként
mint az újra ébredők

Mennem kell
valahol várnak
dobozba rakom a tegnapot
a csekkeket meg
majd feladom holnap

Masnit kötök
az éjszakára