Kirekesztettek

Befogadtak a kirekesztettek,
-kiket tüzes lándzsákra tűztek
félistenek, dögkeselyűk,
odadobva vérbe hulltan
véget nem érő sorfal közt
eleven húst szaggató
suhogó korbácsnak őket-
hogy felnyissam kiszúrt
szemeiket, míg nem késő,
hadd lássák kirekesztőiket,
ha érdemesült mentség ma
az önként vállalt vakság,
bábeli hangzavarban a síri csend,
mindegy, hogy ima, vagy káromlás,
amit ajkuk némán elrebeg,
s pokolba vagy mennybe visz.
Míg Cherubjuk lelkeikre vigyáz,
átokszóként hangzik fel az Ámen.

Bélyegek ők is mind
mindnyájunk bélyegén.

Most csillagokat bontok nekik,
s elébük hintem a Napot,
lesem égi lábnyomukat,
mikor a Földre közénk
újra visszatalálnak.