Álommese

Kakaónyi álommese,
pöttyös csésze, nyuszis alj,
ágyunkhoz csalta anyánkat
fáradtan az esti zaj.

Tollpihe had, párnacsaták,
hat gyerekláb, szalmazsák,
takaróként az égiek
édenkertje borult ránk.

Imát mondott, mondtuk mi is,
kánonban szólt a refrén.
Olvasójára felfűzve
lógtunk gyöngyszemként kezén.

Ébredező hitünk volt ő,
felvitt a csillagokba
félig ébren, s úgy ölelt át,
mintha Isten lett volna.