Csavargó szerelem

Perdül a dob, és penderül a tánc,
jókedvű a szél, visszakacarász.
Gyűrt jegenyék közt bukdácsol a hold,
letáborozott alattunk a domb,
s mint akit megvadít a vér szaga,
ledöfi a nappalt az éjszaka.
Árnyat növeszt ránk a kökénybokor
mosott farmeringgel a lombokon.

Csavargó szerelem, az éj vacog,
félre vert sátrak, hangyakupacok.
Zsömle-barna combokon hűs tenyér,
szoknyát oldó vágyban egy költemény,
s a remények fűzöld ágas-bogán
lámpát gyújt néhány szentjánosbogár.
Leheletnyi tűz is elég nekünk,
Csupasz testtel mindent elégetünk.