Keserű álom

Keserű lett a szó íze a szánkban,
erőnk is elfogy, kevés a hitünk.
Nem hatnak pirulák, ráolvasások,
hát méreggel méregtelenítünk,
eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít,
ránk vési jelét ármánnyal a bók.
Bűnt és erényt így örökölnek tőlünk
a múltat csalfán magukra szabók.

Nincs visszaút. Megkeseredett édes
álmunk kiégett erdőszéli fű,
-akár szeretjük azt, akár sajnáljuk-
hol nincs már galamb, csak dögkeselyű,
hiába tépi szét mellényét a Nap,
s lesz késhegynyi fény a menedékünk,
keserű marad szánkban még a szó is,
ha álmodni se merjük, hogy...élünk.