Elsőszülött jogán

Visszahúzódó, félszeg kölyök voltam,
megbuktam sok nem kívánt szerepben.
Kín gyötört, párat húgomra osztottam
könyörögve, amit nem szerettem.

Szomszédba küldtem, -anyánk kért- ha nem volt
liszt, só, vagy ecet, hogy legyen ebéd.
Őt mosolya vitte, engem szégyenfolt...
szegénységünk bűntudattal felért.

Ment az első szóra, nem lázadt soha.
Boldog volt, én meg hiú, és ostoba.
Sajnáltattam magam büszkeségemért.

Visszaéltem az elsőszülött joggal,
pedig szerettem. Mindenkinél jobban.
Arcomon a szégyen ma is éget még.