Szegénység

Nem akarok aludni már,
csak álmodni múlttá válva.
Feladni portósan magam,
mintha valaki még várna.
Megállni egy ablak előtt,
szerelmesnek lenni vakon.
Megittasodott szavaid
hallgatni szomjas ajkadon,
s kapaszkodni gyökértelen
borostyán-hittel mint a nap.
Bevésni kőszirt testedbe
érted lázadó magamat.

Nincs menekvés, már vonz a mély,
zuhanok veled, s elégek.
Aprópénzre váltom érted
ezt a gazdag szegénységet.