Cserben hagytam

Napfény érlelt, eső növesztett,
kalászba szöktem észrevétlen.
Ma már tudom, ez lett a vesztem.
Cserben hagytam a gyermekségem.

Felnőtt akartam lenni, mint más,
ízlelgetni édes mézeket
nyiladozó vágyban, hol a tiltás
is égi gyönyörűség lehet.

Kúsztam fel, indák éhe hajtott
megmaradni tisztának, jónak,
s hittem azt, ha fájón elvetélt

s bilincsbe vert a ma, majd ajtót
nyit reményeimre a holnap,
s megkegyelmez hűtlenségemért.