Torz hahoták

Viccelődni komolytalanul
az ember csak önmagán tanul.
Vállalja, hogy virágba szökkenjen
a kitalált jó, vagy rossz poén,
s mosolyt fakasztó csattanóként
keresztre feszített is ő legyen.

De hogyha másba döf tőrt a vicc,
lelke mélyén meggyökeredzik,
s gaznak látja a nyíló virágot.
Gyilkos poénok, torz hahoták,
dicsfényre szomjas ordas hordák
közt nem találsz soha (v)igazságot.