Nélkülem

Nélkülem mondd, hogyan is lehetnél
visszafogottabb a leheletnél,
szeszélyesebb, mint a tavi nádas
hajnalt-borzoltan, hogy rám találhass.

Tudom, én se lehetnék nélküled
megrészegült, avítt őskövület,
kit megteremtettél, mert akartam,
mint téged én csupán csak magamnak.

Én Ámort, te egy Totem-állatot.
Szerelmünk ölén szelíd, lágy vadont
őrült vágyban, hogy úgy szerethess,
ahogy szeretni embert érdemes.