Tojások

Olyanok ők, mint két tojás.
Kisebb a frissebb,
ölelőbb a nagyobb.
Halvány sejtés,
túlírt kézvonás
jegyeit kutatom.
Egyik okos,
Másik okoska még.
Szemükből szűrt fény,
sugárveszély mosoly
hatol át rajtam
kristálytisztán,
mint virágaim nektárja
aranyló mézen,
s ölembe ring a Nap
sziporkázó sugárdarabja,
amíg nézem.

Így tisztulok meg
égi lángra gyúlva
s szépségek örök titkait
keresem bennük,
mint alkonyok szétszórt
felhőit a naplemente.
S azt szeretném csak
Ha belőlük egy
fészekalja lenne