Tisztítótűz

A rövidebb út a nehezebb
az ami önmagadhoz vezet

A benned lévő szellő-halk tudat
szívből áradó szédült kábulat
lágy csontig ható örökös éhség
csillagjegyre tűzött gyáva-merészség
valami túlcsordult ösztönélet
repít önön árnyékod átléped
s magadra találsz hogy megtudd ki vagy
tavaszba visszatérő madárraj
tenger túlról új hazára lelten
elaggott szívvel is ismeretlen
levetett arca a tegnapoknak
hogy csodára lelj hordj szebbet jobbat
rontótüzek közt s önmagad leszel
az út végén mikor megérkezel

A rövidebb út a nehezebb
az ami önmagadhoz vezet

Lelket tisztító fáklyákat gyújtva
megszületsz szeplőtelenül újra
nem Istenként csak mint az emberek
hogy mások is rád ismerjenek