Miért félnél

Miért félnél? Minden könnyben van öröm,
minden mosolyban van némi sóhaj.
Keringesz a naparcú fénykörökön,
sebeidet meg behintik sóval.

Önpusztító sors ez, torzzá formálod
a kecsest, a szépet rútnak fested,
s a gazokat mind Istenként imádod.
Gyűlölöd magad, hogy szerethessed.

Hazug, kifordított lett ez a világ.
Miért félnél? Megvakít az, aki lát,
nyelvedet vágja ki. Mondd, kell több ennél?

Kishitűség, rontótüzek, kényszerek,
azt is megtagadod, aki még szeret.
Embertelenül, mintha ember lennél.