Porszemként

Összekuszált szálak mentén indulsz,
hogy felfejtsd titkait a létnek.
Vissza az örökléthez is így jutsz,
mikor az utak véget-érnek.

Építgeted, mit szellemed hagy csak
örökül - tested majd bevégez -
a feletted álló hatalmaknak,
s fáj, hogy újra mind semmivé lesz.

A sír is befogad majd legvégül,
vagy kivet. Nem tehetsz ellene.
A porszemmel a föld is megbékül,
hogy egyre gazdagabbá tegye.