Kazuista

Fehérnek mondod a feketét,
élőnek a holtat
csak, hogy vitázz velem.
Isten tüllfátylas ege kék
nekem,
neked
csont-sárga meztelen
Hold az.

Ha vágyam remeg,
s a tűz eléget,
omló csomókban
unottan lógsz rajtam,
mint a megolvadt jéghegy.
Hiába hagyom rád
a sok ócska manírt,
ha nekem kevés a sok,
neked sok a kevés...
csak, hogy belém köthess.
A jégbe dermedt kráterek,
lángoló havasok,
bujálkodó bökvers.

Tűz, víz, ég, föld
mind-mind lóvá tesz,
a tisztaság besároz...
csak, hogy a nyelved,
a nyelved legyen éles.
Kiforgatsz
minden igazságot,
mint a rossz vátesz.
Az igazsághoz
képest.

Csend légy

Amit magyarázni kell,
nem mond semmit,
vagy mindent akar,
de semmit sem ér.
Így élünk viharok közt.
Elszabadult hajóágyú
a kimondott szó.
Hát hogy érthetnénk
ki, mit beszél.

Én rád bízom
az életem,
tégy vele bármit .
Áldás, vagy átok
lehet rajtunk,
nem számít.
Partot ér, ki érti egymást,
kitisztul az égbolt.
Hallgasd, mit hallgatok,
muzsikál az ajkunk
a ki nem mondott szótól.

Csönd légy, ne kiáltás.
Halld meg, ha nem szólok,
s ne magyarázd, csak érezd
a szívet melengető
leheletnyi mindenséget,
mely némán ereszkedik rád,
hogy szavak nélkül is megértsd.
S megértsen.

Szembenézve

Mikor rám figyelsz, visszafigyelek,
fejet hajtok, mint az érett kalász.
Ködbe vésznek tobzódó szóhegyek.
Ha jössz, nyitva az ajtóm, megtalálsz.

Lelkem terített asztalán étel
tányércsendje vár, mikor mellém ülsz.
Megosztozunk a kanálcsörgésben,
árnyékoddal árnyékomra vetülsz.

Hogy fény maradhass, szívemben tükör,
simogatón, tisztán, hogy mindig lássam,
a világot, ahogy bennünk tündököl,
ha szembe merünk nézni egymással.

Úgy csodáltalak

Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát
lopakodó hold gyűrött felhők közt
meg-megállva. Szívem imbolygott,
árnyékod voltam jégen, tűzfalon.
Fényt vetettél kimérten utánam.
Öledben hajnali láng gyúlt,
vonzott, taszított, vitt magával.

Nem kértem kegyelmet, feloldozást,
nem is adtam. Bűnöm, bűnöd lett,
szégyenem, erény.
Üldözött csavargóként
szerettelek, szerettél,
míg jött egy másik,
egy új boldogtalan
két állomás között,
hogy visszatérítsen
magamhoz, s hozzád
vezekelve megcsalástól
kijózanító megcsalattatásig.

Földre hullt torony

Mit véssen a kor -itt hagyva örökül-
az emlékezet megkövült egére
Mementóként, ha elhal a remények
kőszirtig futó lázas szívverése,
s a vágyakat jégtestű árnyak hűtik
csillagtalan csendben csókos éjszakán,
hol ébredni fél, ki aludni se tud,
s menekülne, míg a lét gyér napja száll
hitehagyottan végestelen végig
vissza egy hajdan volt boldogabb korba
mindig hátranézve, sose előre.

S az a kéz, mely hegyet emelt, lebontja
minden hajnalban, minden alkonyatkor.
Így vési be nevét örökül a kor
önpusztítón a földre-hullt toronyba.

Jób lázadása

" Nem voltam gondtalan.
nem leltem békére,
sem nyugalomra,
mégis nyugtalanság jön"
(Jób k.3.r.)

Vesszen az a nap,
amelyen születtem,
s megzendült az ég,
fiú fogantatott.
Kínok közt mondtál
hálaimát Anyám,
mikor felzokogva
gyolcsba raktak ott.

Miért nem maradtam
sötétség foglya,
miért láttam meg
a nyíló hajnalpírt,
miért vajúdott
őserőd a lázban,
s fontad körém
csillagvirágaid,
ha nyomorra szültél,
kénköves bűnre,
s átokverte tudatra
ébredt agyam.
Mért hagytad,
hogy óvó méhed
forró kelyhéből
földi poklok
elragadjanak.
Mért nem haltam meg
összetörve álmod,
hogy erős lesz majdan
büszke magzatod,
belém csókolva
hited tiszta fényét,
mikor Istenig emel fel
két karod.

Most éjjelek csendjében
fürösztenél,
fejem gondtalan
karodba hajtanám
s megkísértett
sose látott gyerekként
fognád a kezem,
vezetnél, jó Anyám.

Mert nyomorultnak engedi
meg az Úr
bűnök közt,
mint aki sohase látott,
hogy hordja szívében
megkeseredve
az életet,
és a világosságot.

Káosz van

Megkeseredtél szó,
rossz idők járnak.
Gyorsan hatsz, mint a méreg,
már gyilkolni se tudsz
szemtől-szembe.
Alattomos vagy,
s alakoskodsz.
A jót magadhoz méred,
rosszról meg más jut eszedbe.
Dicsfényed kódolt,
trendi, változó.
Ha leírnak azt hiszed,
benned teremt Isten
új csillagzatot
Pedig töved hamis,
ragod ragadozó,
s ami közte van,
agyhalott.
Selejt.

Aki megszült,
s életben tart,
nem ért meg.
Csak, aki elfelejt.